|
2023-07-28 10:29:07, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Bármerre járom útam, velem egy óra van.
Jó hallom e pontos órán a gyors idő rohan.
E műnek alkotója nagy mester az, nagy művész.
Hogy értené a titkát a balgatag emberi ész?
A lüktetés lenne gyorsabb, ó néha úgy hajtanám!
Csak csendesen! intem máskor... az óra nem hallgat rám.
És mindegy, bánat vagy mámor, mi lelkem dúlja fel,
és bárhová hajt az élet, csak titkosan ver, csak ver.
Volt úgy, hogy jó apám elhúnyt, vagy barátom sírba szállt,
majd szívem hajnala pirkadt, a párom nászra várt.
Most gyermekem bölcseje ring már, tik- tak, csak ver tovább,
s fog verni még sok- sok évig, ha isten élni hagy.
S bár lankadott néha néha, és szinte már majd hogy megállt:
a mester ujja mozdult, s az óramű újra járt.
Ha elszakad majd a húrja, ó akkor vége már.
Nem húzza fel más csak a mester az órát, hogyha lejár.
Én elmegyek akkor Hozzá, ki fönt az égbe lakik.
A távol végetlen űrbe, ott, hol a napfény vakít.
És átadom néki órám azt súgva gyermetegen:
,,Uram, én nem nyúltam hozzá. Megállott csendesen."
Az óra című dalt Carl Loewe(de) komponálta Johann Gabriel Seidl(de) versére.
A vers párhuzamot von az óra ketyegése és az emberi szív dobogása között.
Link  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek*Idézetek |
|
|
|
Címkék: gyermetegen, komponálta, párhuzamot, gyermekem, megállott, csendesen, ketyegése, lankadott, balgatag, elszakad, titkosan, bölcseje, lüktetés, elmegyek, végetlen, bármerre, hajtanám, dobogása, gyorsabb, alkotója, napfény, megállt, versére, pirkadt, nyúltam, hajnala, hallgat, elhúnyt, mindegy, barátom, mozdult, bárhová, gabriel, hogyha, szívem, hallom, balgatag emberi, lüktetés lenne, párom nászra, mester ujja, óramű újra, égbe lakik, távol végetlen, napfény vakít, vers párhuzamot, emberi szív, Johann Gabriel Seidl, Carl Loewe,
|
|
Offline
